42. hét

A héten a projekt órán egy képzelt világot kellett összerakni, így csoportokat alkudtunk az osztályban. Én egy lánnyal voltam egy csoportban és mi a siketek intézetét terveztük meg. Úgy terveztük, hogy van benne a siket gyerekeknek iskolaszárny, a halló embereknek pedig van jelnyelvi oktatási részleg, továbbá munkahelyi-, szórakozási lehetőség a siketek számára, de épületen belül tudják hivatalos ügyeket is intézni (személy igazolvány, útlevél).
Lenne még benne konferencia terem is, ahol minden féle rendezvényeket és konferenciákat tarthatnának. Ami nekem nagyon tetszik, az az épület alaprajza lenne, aminek formája a nemzetközi I LOVE YOU kézjel lenne (ez az egyetlen nemzetközi jel amit ismerek). Azért találtuk ki ezt az egészet mert az osztályommal egy egész társadalmat kell majd felépítenünk: ahol lesz kórház, iskola és mi úgy gondoltuk, hogy ilyet nem csinál majd senki más. Számomra ez azért volt fontos, hogy ilyet is létrehozzunk, mert tanultam jelnyelvet és beleláttam , hogy milyen ennek a társadalmi rétegnek a helyzete, és milyen körülményeik vannak (tanításra, síket igazolvány intézésére stb.). Ha ezzel adhatok majd egy jó ötletet valakinek, vagy csak ha majd a maketten megcsinálhatjuk a városépítés során, én már akkor is boldog leszek.

Ez is egy nagy tanulási folyamat, mert utána kell nézni, hogy hogyan működnek az intézmények, mit-hol és hogyan kell hivatalos ügyeket intézni.

A héten elkezdődtek a tánc próbák a szalagavatóra, úgy néz ki hogy én is táncolok!

41. hét

Ezen a héten három tárgyból adtam számot: matekból, biológiából, és szóban történelemből. Először történelemből feleltem. Az úgy zajlott, hogy amíg a többiek írták a dolgozatot addig én kint a folyosón felleltem le, hogy ne zavarjuk a többieket. Ennek a menete úgy nézett ki, hogy én választottam egy témakört (I. világháborút) majd a tanár úr mondott egy másik témát. A kettőre kaptam egy-egy jegyet és azt átlagolta a tanár és az átlag egy hármas lett. Szerintem ez nagyon jó eredmény lett, mert csak az évszámokat néztem át, de azok sem mentek jól.

A második tantárgy az a matek volt. Abból a pótló dolgozatot írtam meg, mert sajnos az elsőt lekéstem. Annak a menete úgy nézett ki, hogy az eddig tanultakból adtunk számot írásban. Használhattunk számoló gépet és négy jegyű függvény táblázatot, de most a logika témakörből írtunk dolgozatot, amihez ezek nem nyújtottak túl nagy segítséget. Szerintem meglesz a hármas.

A harmadik dolgozatot a héten biológiából írtuk, a genetikai mutációk témaköréből. Kicsit nehéznek találtam, nem is annyira érdekel a téma, de azért megírtam. Remélhetőleg szünet után már kikapjuk.

Nekem az eddigi iskoláim nagyrészt ódzkodtak a szóbeli feleléstől. Gondolom azért, mert nem tudtak volna mire támaszkodni, hogy ha megkérdőjeleződik az eredmény; vagy nincsen más ötletem, hogy mért féltek ettől ennyire.

Még a hét utolsó matek óráján kaptunk egy nagyon érdekes egyenlet-levezetést az egyik osztálytársunktól. Számomra nagyon érdekes volt, hogyan gondolkodik ő. A matematika tanárnő szerint ő pont egy nehezebb logikát tartott egyszerűnek.

Új kezdet - 40. hét

A nyári hallgatás után ismét jelentkezem a blogom folytatásával. Úgy néz ki, hogy a blogom eddigi részével sikerült nyernem egy pályázaton, de a hivatalos eredményhirdetés csak október végén lesz. Köszönöm azoknak, akik eddig követtek!

Az eddigi munkám sikerét látva, kedvet kaptam a folytatáshoz és ismét azzal pályáztam, hogy blogot írok, de már heti rendszerességgel. Ezentúl tehát heti rendszerességgel lesz érdemes visszalátogatni.

 

Kicsit más irányt vesz a blogom, mert eddig a velem történtek visszaemlékezéseit írtam meg, de mostantól  hétről hétre történő előre lépéseimet követhetitek nyomon az érettségiig, hogy milyen nehézségekkel kell nekem megküzdenem. A bejegyzésekben próbálom az iskolában töltött heteim eseményeit összefoglalni és leírni, amivel remélem, hogy más szemszögből - az én személyes élményeim alapján - tudom bemutatni, hogyan küzd egy diszlexiás a hétköznapokban. 

 

A hétfő tanulással kezdődőt utána keddtől péntekig erdei iskolába mentünk Alsómocsoládra. A kicsit több mint 300 fős falu Dombóvártól Dél-Keleti irányba fekszik, olyan 19km-re (térképen megnézheted itt  )

 

Itt kicsit másféle tanulás zajlott, mint amit megszoktunk egy iskolapadban. Főleg az volt az irány, hogy a saját bőrünkön tanuljuk meg a feladatokat amiket vagy a tanárok, vagy mi gördítünk egymás elé. Amit a tanárok adtak nekünk az az volt pl.: hogy a faluban kellett interjúkat készíteni a Polgármester Úrral, a helyiekkel, de én a konyhán próbáltam helyt állni kisebb-nagyobb sikerekkel. Amit meg magunk elé görgettünk - mármint akadályt - abból is volt egy pár, de én ezek felét sem mesélem el mindannak, ami történt...

 

Egyet azonban, a talán legnagyobb volumenűt megemlítem, mikor hogy három iskolatársam bemászott egy csirke ólba a második este. Azt gondolták hogy milyen vicces lenne egy csirkét elhozni az ólból éjjel 11 óra körül. Amikor rajta kapták őket, hogy bent vannak a csirke ólban akkor a tulajdonos jött oda hozzánk szólni a tanároknak. Ami a legszomorúbb volt, hogy a Polgármester Úr volt olyan jó fej, hogy Ő is velünk volt, beszélgettünk, miközben ilyet csinál három diáktársam. Ennek a következménye az lett, hogy másnap több órán keresztül bent ültünk a falu konferenciatermében, a gyönyörű napsütésben, és arról beszélgettünk, hogy ezt és még egy jó pár dolgot (pl.: hogy hangosak voltunk északkánként) hogyan tehetnénk jóvá a falu számára. Arra jutottunk, hogy ahol laktunk a faluban, összeszedjük a szemetet, valamint elmentünk és bocsánatos kertünk azoktól a konkrét személyektől, akiknek bajt okoztunk. Ezt pont azok vállalták, akik a táborban maradtak, mert nem lettek hazaküldve vagy nem döntöttek úgy, hogy hazamennek.

 

Ezekből a negatív történésekből is tanultunk egy csomó mindent, pl. hogy hogyan kellene viselkednünk ilyen helyzetekben és hogyan kell ezeket megtanulni kezelni.

Ezen a héten tehát nem az órán tanultunk, hanem saját bőrünkön, valós élethelyzetekben. De jövő héten ismét az iskola nehézségei jönnek és mennek.