Úgy döntöttem az első Waldorfos rész után hogy az az egy oldal nem lesz elég, amit rájuk szántam. Most ez a rész pedig inkább személyesebb lesz, hogy én hogyan is éltem meg a dolgokat.
Úgy kezdődött, hogy elkezdtem járni a Waldorf iskolába, ahová járt oda sok más - féle gyerek is, ami nagyon furcsa volt, de nem rossz értelemben. Sajnos nagy részben az oktatási rendszer tehető felelőssé, hogy ide (a Waldorf iskolákba) szorulnak vissza tanulási nehézséggel küzdő vagy magatartás zavaros vagy dacos gyerekek (akinek talán csak épp válnak a szüleik). A sima állami iskolákban nem tudnak vagy nem akarnak többet foglalkozni a problémás gyerekekkel. Amikor odamentem, akkor öten voltunk az osztályban és az iskolában sem voltunk sokan, így nagyon családias hangulatú egy ilyen iskola, ez annak is köszönhető hogy a nagyobbak is igen odafigyeltek ránk.
Sokat festettünk vastag ecsetekkel, vizes, A3 méretű lapokra. Vastag színes ceruzákkal rajzoltunk, azt a szisztémát követve, hogy meséltek valamit és abból kellett lerajzolni mindenkinek azt, amelyik rész megtetszett neki. Sokat is agyagoztunk, csináltunk mindenféle kisebb dolgokat: kis tányérokat, vázákat. Én olyan kis edényt is készítettem, ami a kígyóbűvölőknek van: az a bizonyos fonott kosár, csak épp agyagból.
Ezek a feladatok nem arról szólnak, hogy művészeket faragjanak belőlünk, hanem arról szóltak, hogy hogyan jövünk ki a nyolcadik osztály végén az iskolából. Aztán sajnos elment a másodikos ofőm, és kaptunk egy másik osztályfőnököt, akit az elején nem szerettem, ám akinek egyébként nagyon sokat köszönhetek, de erre csak később jöttem rá sajnos.
Nem voltak a osztályzatok és ennek az elején örültem, de nyolcadikban meg gondunk volt vele egy kicsit hogy mi lesz hiszen a továbbtanuláshoz jegyek kellettek volna. Szerencsére végül a szöveges értékelést elfogadták, így az alapján vettek fel minket. A "jegymentesség" abból a szempontból nagyon jó volt, hogy talán nem izgultunk annyira, hiszen a szöveges értékelésbe leírták a tanárok, hogy miben voltam gyengébb, miben kellene fejlődni és azt is, hogy mi az amiben jó vagyok.
Leírom egy napunkat, hogyan is nézett ki:
Nem voltak a osztályzatok és ennek az elején örültem, de nyolcadikban meg gondunk volt vele egy kicsit hogy mi lesz hiszen a továbbtanuláshoz jegyek kellettek volna. Szerencsére végül a szöveges értékelést elfogadták, így az alapján vettek fel minket. A "jegymentesség" abból a szempontból nagyon jó volt, hogy talán nem izgultunk annyira, hiszen a szöveges értékelésbe leírták a tanárok, hogy miben voltam gyengébb, miben kellene fejlődni és azt is, hogy mi az amiben jó vagyok.
Leírom egy napunkat, hogyan is nézett ki:
8-ra mentünk suliba, mint más iskoláknál is szokás
8-10 óráig volt fő oktatásunk az osztályfőnökünkkel (mivel itt epochális oktatási rendszer van, ami azt jelenti,
hogy három v. négy hétig tanultunk egy tárgyat (pl. olvasni, írni, történelmet)).
10- órarendi órák voltak 45 percben (pl. zene, idegen nyelv, kézimunka)
12 és 14h-ig voltunk bent a suliban
8-10 óráig volt fő oktatásunk az osztályfőnökünkkel (mivel itt epochális oktatási rendszer van, ami azt jelenti,
hogy három v. négy hétig tanultunk egy tárgyat (pl. olvasni, írni, történelmet)).
10- órarendi órák voltak 45 percben (pl. zene, idegen nyelv, kézimunka)
12 és 14h-ig voltunk bent a suliban
Közös 10 órai volt, ahol elmondtunk egy versikét, utána pedig együtt ettünk, mindenki azt, amit vitt magával. Az ebéd befizetésre volt lehetőség, de én mindig otthon ettem. Ha valaki szeretett volna, akkor lehetett napközis, de én tanítás után mentem haza. Nekem jó emlékeim vannak, tetszett ez a rendszer. Az osztályomban jól éreztem magam, jól kijöttünk, a tanárok szintén jó fejek voltak és türelmesek. Ugyan régen volt már, sokmindenre talán nem emlékszem tisztán, mégis kellemes emlékek jönnek fel bennem, ha a waldorfos emlékeimre gondolok.
A közös étkezések előtt mindig ezt mondtuk el együtt:
A közös étkezések előtt mindig ezt mondtuk el együtt:
Földből magba, Magból szárba, Szárbol virágba,
Virágból kalászba, Kalászbol kenyérba, Kenyérböl testembe,
Testemböl lelkembe, lelkemböl lelkedbe.
Virágból kalászba, Kalászbol kenyérba, Kenyérböl testembe,
Testemböl lelkembe, lelkemböl lelkedbe.
Waldorfos nyolcacikos elöadásom
A követező fejezetben a középiskolai élményeim sorában a szakmunkásképzős első évemről fogok beszámolni.
