Nagyon köszönöm szépen, hogy olvastátok a blogomat!
Azt terveztem, hogy máshogy fogom lezárni, de sajnos arra végül nem kerül sor,
így helyette egy beszámolóval zárom a blogomat és a legvégén egy idézettel. Azt
mindenki értelmezze úgy, ahogyan szeretné, de szerintem a felnőtt létre is
értelmezhető.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki
segített.
Közülük is kiemelnék néhány embert, akik ténylegesen
nagyon sokat segítettek:
Mundrucz Anett (a mentorom): Ő nézte át a
bejegyzéseket, mielőtt felkerült volna a blogra, és a számomra nehezen megoldható
dolgokban segítet, hogy hogyan oldhatnám meg. Nagyon sokat köszönhetek neki és
emiatt nagyon hálás vagyok neki.
Fodor Éva (anyukám): nagyon sokat segített a
gyerekkori, kis iskolás emlékek megírásakor, amikre nem emlékeztem
pontosan.
Sütő Magdi: aki a Nap Kovis összekötőm volt. Neki
köszönhetem azt, hogy befejezhettem az idei részt is. Ha visszanézitek, akkor
láthatjátok, hogy volt egy időszak, amikor nem írtam és utána raktam fel
egyszerre a sok bejegyzést. Persze még rengeteg mást is köszönök neki, de most
a bloggal kapcsolatban ennyi.
Czikora Györgyi (Ő volt a Külvárosi Tankör
igazgatója): nagyon sokat köszönhetek neki is, nem csak azt az egy interjút,
ami fel is került a blogra, hanem annál sokkal többet! Sajnos ezt nem olyan
könnyű szavakba önteni, hogy pontosan mi mindent köszönhetek neki, de én tudom,
hogy sokat.
Vajda Kitti (egy barát): külső szemlélőként mindig
elmondta, hogy egy-egy bejegyzés hogyan sikerült és nekem ez nagyon sokat
jelentett.
Hozzávetőleg ennyi, ha valakit kihagytam volna, és úgy
érzi, hogy itt a helye akkor szóljon, és beleírom!
Még a végére három dolog:
AZ ELSŐ: Ennek a blognak a másodok felét is sikeresen
teljesítettem és ezért nyertem vele a Napkovi Pályázaton.
A MÁSODIK: Ennek a blognak a „folytatását”,
életem újabb kalandjait itt olvashatjátok: azenvilagutam.blogspot.dk
A HARMADIK: Menet közben rájöttem, hogy az idézet
mellé még egy verset is közzé teszek,
amit egy
számomra ismeretlen DISZLEXIÁS írt (erről a versről hosszabb leírást
olvashattok a Waldorfos 8. osztályos dolgozatomban):
hűség, az
a hűség, az egy
a hűség, az egy nagy szó
a hűség egy szó múlt időben
az egy szó jelen és jövő időben
a hűség, mint a helyesírás, nem
változik
Zárásként
pedig:
"Nem a
mesék árulják el a gyerekeknek, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már
tudják, hogy léteznek. A mesék azt árulják el, hogy meg lehet őket ölni."
- G. K. Chestert
