Ebbe
az iskolába muszájból jártam, mert ez vett át a Külvárosi
Tankör csődje után. Ez az iskola nem feltétlenül a diákokról
szól, hanem valami „másról” - szerintem...
Nekem
ebbe az iskolába viszonylag sokat kellett utaznom, mert ez a város
szélén található, ahová még nem járt sűrűn a busz, meg néha
ki is maradt egy-két járat. Az épület viszonylag jól fel volt
szerelve, mondjuk kevés termük volt. Ez egy száz éves épület
volt, és az a szárnya, amiben a tornaterem helyezkedett el, az nem
volt még felújítva.
Annak
ellenére hogy, a nevéből az jönne le, hogy kéttannyelvű iskola,
nem volt több angol óránk, mint egy átlagos gimiben. Szakképzést
érettségi után adott, de már nem emlékszem hogy miket.
Amikor
oda kerültem, akkor három évfolyam volt, évfolyamonként egy
osztály, összesen kb. nyolcvan diákkal, de az utolsó információm
(nem hivatalos) az az, hogy mostanra megduplázták, ha nem
megháromszorozták a diákok létszámát. Ez azért volt nagyon
nehéz, mert amikor felvették az új diákokat, akkor ők más
szinten voltak: vagy előrébb, vagy hátrébb az adott tananyagban
és ez hátráltatta az osztály tanulmányi előremenetelét. Nekem
nem tetszett, hogy pl. a tanárok váltogatták egymást, hogy az
egyik elment, jött helyette egy másik, és nekik nem volt az erőző
óránk időpontja jó, és ez azzal is járt, hogy havonta kétszer
megváltozott az órarendünk. Az is zavart még, hogy a gyerekeket
lényegében egy hónappal az iskola vége előttig folyamatosan
felvették válogatás nélkül, és ezáltal május végére az
osztályom megduplázódott. Gyakran úgy vették fel őket, hogy nem
volt meg minden tantárgyuk, és amikor számukra kiderült, hogy
vizsgázniuk kell valamiből, akkor kicsapták a balhét, hogy nekik
ezt senki nem mondta el, és tényleg nem is nagyon mondták ezt a
felvételinél. Sok tanárt csak óraadónak vettek fel, és úgy is
tanítottak: bejöttek, ledarálták az anyagot és el is mentek.
Volt egy-két tanár a KÜLVÁROSI TANKÖRBŐL,
abból
az iskolából, amelyik csődbe ment, de ők mára már mind ott
hagyták ezt az intézményt.
Sajnos
azóta már kiderült több oldalról is, hogy ők tudják magukról
nagyon jól, hogy sárosak, de úgy tesznek, mintha nem tudnák
pontosan, hogy mi is a helyzet. Tartom az ottani osztályfőnökömmel
a kapcsolatot, aki nagyon nehezen tudott eljönni.
Amíg
ott voltam addig pozitív meglepetéseket is tudott okozni, mint
például elhívták azt a magyar színészt, aki a Fóti úton
okozott nagy balesetet részegen, és ő mesélte el a baleseti
emlékeit, és e miatti meghurcoltatását. Ezen
a napon még elhívtak rendőröket meg hoztak magukkal drogkereső
kutyákat, viccelődtünk velük hogy az előbb említett úriembert
nem szeretnék-e megvárni. Szerveztek még vetélkedőt is, amiben
volt olyan, hogy a kerületben kellett mindenféle pontokat
megkeresni és lefotózkodni előtte pl.: templommal.
Az
ott töltött tanév második felében kezdett betelni nálam a pohár
a kialakult kaotikus helyzettel és tudtam, hogy nem szeretnék
tovább ott maradni, ezért kezdtem másik iskolát keresni. Tudtam,
hogy alternatív sulit keresek, így az általam ismert Belvárosi
Tanoda és a a Zöld Kakas Líceum jöhetett képbe. Végül a ZK
(jelenlegi iskolám) lett a befutó. Felhívtam őket, jártam az
ITSZ-ben (Ifjúsági Tanácsadó Szolgálat - elbeszélgetés, ahol
kiderül a diák számára való-e az intézmény) majd voltam
felvételizni, és szerencsémre fel is vettek. Azóta ide járok, az
itteni élményeimet, tapasztalataimat pedig a következő, és
egyben ebben a sorozatban utolsó bejegyzésemben olvashattok majd.
