2012. november 24., szombat

45, hét


A héten a töri órákon még mindig három csapatban dolgoztunk, mint a szünet előtt és az a csapat, amiben én voltam, egész jól halad. A héten a töri órákra az volt a feladat, hogy egy plakátot kellett összeraknunk: minden csoport egyet-egyet, a rájuk kiosztott országból a két világháború közötti időszakról. Nekünk Olaszország jutott. Hosszas kutató munka és jó néhány megválaszolt kérdőív után - amit a tanár adott segítségnek - végül pénteken összeraktuk a plakátot. Vannak rajta képek és szöveg is.

A héten, projekt órákon a külföldi önkéntes programokkal foglalkoztunk. Voltak a suliban tanárok és külsősök (azokat az embereket hívjuk így a suliba, akik nem tanítanak a suliból), akik a saját bőrükön tapasztalatokról meséltek három osztálynak is. Például az osztályfőnököm volt Indiában önkéntesnek a nyáron, ő erről mesélt.

Tudom, hogy milyen nehéz az önkéntesség, mert én egy játékklubnak többször is önkénteskedtem a nyáron. Itt abban kellett segíteni, hogy a XIII. kerületben ahol van ez a játékklub, a kerületi napokra kellet elmenni és elmagyarázni az érdeklődő embereknek, hogy hogyan kel azokkal, játékokkal játszani, amelyeket ki szerettek volna próbálni. Ott megtanultam, hogy ha valami nem tetszik, akkor arra ne úgy reagáljak esetleg, hogy kiborulok és átgondolatlanul cselekedjek valami olyasmit, amiből esetleg a velem ott lévő önkénteseket minősítem, vagy a játékklubot. Nagyon sok jó élményem is származik ezekről a kerületi napokról.  Volt olyan, akinek megmutattam egy érdekes kártyajátékot a SWISH-t és még aznap visszajött a családjával, hogy nekik is megmutassam.
A játék klub honlapja: homoludens.hu

A másik szervezet akiknek önkénteskedtem az a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) a siketek világnapján, az általuk szervezett rendezvényen. A feladatom az az volt, hogy a zsonglőrnek segítsek.

Amit még csináltam önkéntesként, az az volt, hogy Budapesti siket gyerekeket segítettem táboroztatni Szegeden egy öt napos hittan táborban. Nagyon élveztem azt az öt napot, mert addig még nem csináltam ilyet, hogy akár gyerekeket táboroztattam volna, nemhogy siketeket. Ez kicsit nehezített is a helyzetemen, mint újonc ezen a területen, de nagyon sokat segítettek a többi kísérők is, és emiatt nagyon hálás vagyok nekik. Akkor ott nagyon elfáradtam, nekem nagyon strapás volt az az öt nap, de jó volt kipróbálni magamat, egy teljesen új helyzetben.

Amit a tanáraink és a külsősök is mondtak, és én is csak alátámasztani tudok az az, hogy az önkéntességi munka remek tanulási lehetőség de nem feltétlenül akkor tanulsz miközben ott dolgozol, hanem utána amikor vissza gondolsz és látod hogy miket csináltál meg valójában, amit egyébként nem tettél volna meg például szemtől szembe egy másikkal szemben.

43. hét


A héten volt a NAPKOVI ÜNNEPSÉG, és ott hivatalosan is kiderült, hogy amit tavaly írtam erre a balogra, azzal nyertem. Amit nyertem az egy 50%-os tandíjkedvezmény, és persze rengeteg tapasztalatot, élményt szereztem. Jó néhányan sokat segítettek a blog első részének megírásában, annyira hálás vagyok nekik, hogy az elmondhatatlan.

Elfogadták az idei pályázatomat is. Kicsit sűrűbben lesz majd olvasható, mint a tavalyi havi egy bejegyzés. Ezt a balogot azért is csinálom, hogy majd emlékezzek a mostani jelenemre, hogy majd hosszú évek múltán is legyen nyoma.   Másodsorban - de nem elhanyagolható okból - azért is írom még ezt a blogot, hogy mások is megláthassák, hogy milyen az én szemszögemből a világ és hogy viszonyul ahhoz az engem körül ölelő világ, a Diszlexiámmal kapcsolatban.
Magyon örülök, hogy befogadták az új pályázatomat is,  mert így ti is értesülhettek az én világom bizonyos részéről, rendszeresebben.
No, de akkor nézzük, hogy mi is történt a héten az iskolában:
Történelem órán elkezdtünk, a szünet utáni órákra készüli, méghozzá csoportmunkában. A témakör a két világháború közötti Olasz-, Német-, és Oroszországban lévő diktatúrák voltak. Hogy mi is történt itt, arról a következő bejegyzésben olvashattok! :)