A héten volt a NAPKOVI ÜNNEPSÉG, és ott
hivatalosan is kiderült, hogy amit tavaly írtam erre a balogra, azzal nyertem.
Amit nyertem az egy 50%-os tandíjkedvezmény, és persze rengeteg tapasztalatot,
élményt szereztem. Jó néhányan sokat segítettek a blog első részének
megírásában, annyira hálás vagyok nekik, hogy az elmondhatatlan.
Elfogadták az idei pályázatomat is. Kicsit
sűrűbben lesz majd olvasható, mint a tavalyi havi egy bejegyzés. Ezt a balogot
azért is csinálom, hogy majd emlékezzek a mostani jelenemre, hogy majd hosszú
évek múltán is legyen nyoma. Másodsorban - de nem elhanyagolható okból -
azért is írom még ezt a blogot, hogy mások is megláthassák, hogy milyen az én
szemszögemből a világ és hogy viszonyul ahhoz az engem körül ölelő világ, a
Diszlexiámmal kapcsolatban.
Magyon örülök, hogy befogadták az új pályázatomat
is, mert így ti is értesülhettek az én világom bizonyos részéről,
rendszeresebben.
No, de akkor nézzük, hogy mi is történt a héten az
iskolában:
Történelem órán elkezdtünk, a szünet utáni órákra készüli, méghozzá csoportmunkában. A témakör a két világháború közötti Olasz-, Német-, és Oroszországban lévő diktatúrák voltak. Hogy mi is történt itt, arról a következő bejegyzésben olvashattok! :)
Történelem órán elkezdtünk, a szünet utáni órákra készüli, méghozzá csoportmunkában. A témakör a két világháború közötti Olasz-, Német-, és Oroszországban lévő diktatúrák voltak. Hogy mi is történt itt, arról a következő bejegyzésben olvashattok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése