A héten a töri órákon még mindig három csapatban
dolgoztunk, mint a szünet előtt és az a csapat, amiben én voltam, egész jól
halad. A héten a töri órákra az volt a feladat, hogy egy plakátot kellett
összeraknunk: minden csoport egyet-egyet, a rájuk kiosztott országból a két
világháború közötti időszakról. Nekünk Olaszország jutott. Hosszas kutató munka
és jó néhány megválaszolt kérdőív után - amit a tanár adott segítségnek - végül
pénteken összeraktuk a plakátot. Vannak rajta képek és szöveg is.
A héten, projekt órákon a külföldi önkéntes
programokkal foglalkoztunk. Voltak a suliban tanárok és külsősök (azokat az
embereket hívjuk így a suliba, akik nem tanítanak a suliból), akik a saját
bőrükön tapasztalatokról meséltek három osztálynak is. Például az
osztályfőnököm volt Indiában önkéntesnek a nyáron, ő erről mesélt.
Tudom, hogy milyen nehéz az önkéntesség, mert én
egy játékklubnak többször is önkénteskedtem a nyáron. Itt abban kellett
segíteni, hogy a XIII. kerületben ahol van ez a játékklub, a kerületi napokra
kellet elmenni és elmagyarázni az érdeklődő embereknek, hogy hogyan kel
azokkal, játékokkal játszani, amelyeket ki szerettek volna próbálni. Ott
megtanultam, hogy ha valami nem tetszik, akkor arra ne úgy reagáljak esetleg,
hogy kiborulok és átgondolatlanul cselekedjek valami olyasmit, amiből esetleg a
velem ott lévő önkénteseket minősítem, vagy a játékklubot. Nagyon sok jó
élményem is származik ezekről a kerületi napokról. Volt olyan, akinek megmutattam egy érdekes kártyajátékot a SWISH-t és még aznap visszajött a családjával, hogy
nekik is megmutassam.
A játék klub honlapja: homoludens.hu
A másik szervezet akiknek önkénteskedtem az a
SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) a siketek világnapján, az
általuk szervezett rendezvényen. A feladatom az az volt, hogy a zsonglőrnek
segítsek.
Amit még csináltam önkéntesként, az az volt, hogy
Budapesti siket gyerekeket segítettem táboroztatni Szegeden egy öt napos hittan
táborban. Nagyon élveztem azt az öt napot, mert addig még nem csináltam ilyet,
hogy akár gyerekeket táboroztattam volna, nemhogy siketeket. Ez kicsit
nehezített is a helyzetemen, mint újonc ezen a területen, de nagyon sokat
segítettek a többi kísérők is, és emiatt nagyon hálás vagyok nekik. Akkor ott
nagyon elfáradtam, nekem nagyon strapás volt az az öt nap, de jó volt
kipróbálni magamat, egy teljesen új helyzetben.
Amit a tanáraink és a külsősök is mondtak, és én
is csak alátámasztani tudok az az, hogy az önkéntességi munka remek tanulási
lehetőség de nem feltétlenül akkor tanulsz miközben ott dolgozol, hanem utána
amikor vissza gondolsz és látod hogy miket csináltál meg valójában, amit
egyébként nem tettél volna meg például szemtől szembe egy másikkal szemben.