A ZÖLD KAKAS LÍCEUMBA
azért kezdtem járni mert az előző iskolám nem tetszett. Nagyon
nem. Már miután odakerültem, abba a nagyon rossz iskolába, már
pár hónap után tudtam hogy el kell jönnöm onnan. És keresni
kezdtem hová is mehetnék, ahol elfogadják hogy diszlexiás vagyok,
és az oktatás is jó színvonalú, nem csak gyerek megőrzés van.
Megtaláltam az eddigi
egyik legjobb iskolámat, a ZÖLD KAKAS LÍCEUMOT. Ebbe az iskolába
úgy kezdtem a tanévet hogy három nap után elmentünk egy pár
napos osztály tréningre ami nekem nagyon furcsa volt. Ez teljesen
más világú iskola mint amit eddig megszoktam. Csak kapkodtam a
fejem hogy mi, hogyan zajlik. Minél többet jártam ide annál
jobban kezdtem megismerni magát az iskolát, a módszereket.
Aztán voltunk osztály
kiránduláson ami nagyon érdekes volt, például azt megtanulni,
hogy milyen több tíz embernek főzni. Aztán megtapasztaltam hogy
mi az a LEÜLÉS a suliba ami azt jelenti hogy ha valami konfliktus
lett vagy valami feszültség van, akkor azt segítenek megoldani, ez
lehet tanár diák között, vagy diák diák közt is.
Ebben az iskolában
minden félév végén vizsgázni kell az előtte lévő féléves
tananyagból, érettségi tantárgyakból (matek, magyar, töri,
informatika), így szerezzük a féléve, év végi jegyeket. Nekem
az ötödik tantárgyam (az idegen nyelv helyett) a földrajz, abból
érettségizek majd jövőre. Előre hozattam az informatika
érettségimet az idei tanév végére, ami KÖZEPESre sikerült. A
tanárok nagyon sokat segítettek hogy ezt az akadályt könnyebben
vegyem. Ez azért is jó érzés, hogy ez sikerült, mert az
általános iskolai osztályfőnököm azt mondta anyukámnak, hogy
jó lesz ha hozzászokik a gondolathoz hogy én sosem fogok tudni
leérettségizni. De ő nem akart ehhez a gondolathoz hozzászokni,
mert látta hogy én meg meg akarom csinálni.
Na vissza a suli
tanrendjéhez, és amiből nem fogok érettségizni, az ilyen
tantárgyak mint például: biológia, kémia, ének, rajz ezeket
tömbösítve tanulom és van előre kijelölve kettő idő sáv
nekünk, ez hétfőn és pénteken volt, hétfőn volt az
órarendünkben három óránk amin mondjuk most a biológia órák
voltak, a pénteki napunkból meg három óra rajz volt. A rajz óra
inkább művészettörténet volt, elmentünk híres épületeket
megnézni, ott beszélgettünk arról hogy építészetileg miért
érdekesek ezek az épületek.
Kellett csinálnunk egy
egész éves projektet amiben egy kis filmet csináltunk. Elég
sokáig nem adtam nem reménykedtem benne hogy egyáltalán elkészül,
de végül jobban sikerült mint ahogyan gondoltam. Az amerikai
polgárháborúról szól, egy máshogy kinéző galaxisban
játszódik. Én statisztaként és mindenesként is részt vettem a
film készítésében, ami annyit takar hogy a díszlet egy részét
én csináltam, és mindenféle mást is ahol éppen kellett
segítség. A bemutatónk is nagyon jól sikerült, amit egyébként
a suliban a filmes tanulóknak is köszönhetünk, mert ők találtak
jó helyszínt erre az eseményre. Ezen részt vettek a tanárok, és
szülők is jöhettek.
Az év végi eredmények
úgy állnak össze hogy összesen kétszáz százalékot lehet
összeszedni tantárgyanként, ez az 5-ös szint (azt hiszem
száznyolcvan százaléktól adják meg az ötöst). A kétszáz
százalék úgy jön össze hogy a jelenléted száz százalék és a
teljesítményed is száz százalék, de nem elég a ketteshez hogyha
mondjuk nem jársz be de ötösre levizsgázol, vagy bejársz mindig,
de nem tanulsz semmit, mert százhúsz százaléktól kapod meg a
kettest. Egy hetünk úgy néz ki hogy heti öt nap van oktatásunk,
hétfőtől péntekig, mint máshol is. Minden nap kilenckor kezdünk,
és egy tanóra negyvenöt perces és minden óra egészkor kezdődik
és így tízen öt perces szünetek vannak.
A tesi is nagyin jól van
megoldva az több féle tesi órára lehet jelentkezni, például
kirándulás, vagy Dog-dancing,
vagy joga.
Az iskola vége fele már
kezdtem megismerni a dolgokat, egyre otthonosabban éreztem magam
ebben a másfajta rendszerben, és ennek a kicsúcsosodása szerintem
az előre hozott értségim volt.
A sulim szervez évről
évre egy fesztivált amit KAMASZ fesztiválnak hívnak. Ez arról
szól hogy az alatt a négy nap alatt, lehetet egy külön
vállalkozásod. Külön fizető eszköz volt a fesztiválon, aminek
a neve: ÖKI. Nekem ez a négy nap nagyon tanulságos volt mert
nagyon sokat tanultam magamról is, de a mások hibájából meg még
többet.
Úgy gondolom hogy nekem
ez az egyetlen megfelelő iskola az előző néhány közül, persze
ez alól a KÜLVÁROSI TANKÖR kivételt képez. Itt a tanárok
nagyon sokat segítenek, ha tudnak, de ha nem akkor meg addig mennek
utána amíg nem sikerül valami megoldást találni arra a
problémádra. Segítenek hogy megoldhasd azt ami te meg szeretnél
oldani, akár legyen pozitív dolog, mint például egy ilyen blog
írás, vagy egy negatív probléma, mondjuk hogy nem jössz ki egy
tanárral. Ha valami problémád van valamelyik tanárral, akkor így
nem az lesz hogy a tanár nem csipi a diákot és megbuktatja, hanem
megbeszélik az adott félreértést, és utána dolgoznak tovább.
És ebben nagyon sokat tud segíteni a mentorod is.
Minden diáknak van külön
mentor,a kötelező jelleggel ami azért nagyon jó mert vele tudod
megnézni a jegyeidet hogy milyen a jelenléted, meg ha van valami
problémád az iskolában, vagy általában az életedben, akkor
segít ahogy tud. Tud ilyenekben is segíteni mint nekem például ez
a blog és ennek tekintetében nagyon sokat köszönhetek neki.
Ez a blog egy pályázati
felhívásra indult, melynek az volt a lényege hogy végig tudjunk
vinni terveket, vágyakat, meg tudjuk-e valósítani amit
eltervezünk. Én ezt a blogot vállaltam el, és végig tudtam
csinálni. És folytatni is szeretném. Nagyon sok pozitív
visszajelzést kaptam, miatta, és az nagyon jó érzés, mert ha az
ember sikereket ér el, akkor lesz képes még több sikert elérni.